![[sofa king]](http://2.bp.blogspot.com/_lWFVpNTzpcc/ScA4KJnz-hI/AAAAAAAAAJI/mlttXC-QRTo/S1600-R/K%C3%A9psk+003kk.jpg)
Itt vagyok például én. Éjjel megyek haza, egy megtiport szatyorral, benne pólók és egy kislemez. Van vagy 10 pont a testemen, ami fáj, de szerencsére mindről tudom, hogy miért és hogy mikor fog elmúl
ni. Ennek ellenére, kifejezéstelen, de belül búskomor arcomat belenyomom a karomba, amivel kapaszkodom, had tartsa már a fejemet is. Aztán haza jövök. Ledobom a klassz kabátom, megnézem a mosdó tükörében az egész fejem – a hajam, ami mutatja mennyire nem érdekel semmi, az orrom amin furcsa foltok vannak, azt hiszem akkor keletkezhettek amikor valamilyen szórólappal játszottam, és úgy az egész felpuffadt fejem. – visszamegyek a nappaliba, a földön fekvő lemezeink és könyveim közé. Tudom, hogy a dvd-ben egy rajzfilm sorozat utolsó évada, a laptopom cd lejátszójában meg pornó és Sonic Youth van. Most mit mondjak, nem érzem magam a legjobban, sőt elég magányosan. És nehéz elhinni, hogy ez az egész csak úgy véletlenül jutott idáig.
Persze a lehető leghülyébb magyarázat, de különben hogy máshogy lehetne mind ennek értelme? A sok „épp tegnap hallgattam én is” meg „nahát ez pont olyan mint az” és a „pont most akartam veled beszélni”. Vagy egyszerűen csak a „ez a szám rólunk szól”. Szóval akkor ki is mondom: szerintem ellenem összeszövetkeztek. Pár nő kitalálta, hogy összegyűlnek, elképzelhetetlenül aranyosak, szellemesek és kúlak lesznek, aztán megismerkedünk majd nem jönnek velem össze. Nem tudom, hogy azok is ezt csinálták e, akik meg össze akarnak, de baromi idegesítők.
Ilyen dolgok történnek Budapesten, a városban ahol egyszerre lehet szerelmesnek lenni, minden nőbe és gyűlölni az egész világot. És akkor most jönnek ehhez a zenei kalandjaim.
Körülbelül folytatódott a dallamos punk-rock hallgatása. De hát most mit tegyek? Ősz van, ez pont passzol hozzá. Annyi változás történt talán, hogy a lakótársam visszaült mellém a fura szagú fotelre. Szétmentek a csajával. Általában az emberek szakítás után elviselhetetlenek lesznek, de ő nem nagyon törődött az egésszel. Elmesélt pár viccesebb sztorit, de inkább csak visszarázódott abba az állapotban, amiben a basszómaratonok előtt volt.
Mind a ketten a 90-es években voltunk nagyon fiatalok, és mind a kettőnknek az az egyik legerősebb emléke, hogy egy ideig mindenki, aki pár évvel idősebb volt nálunk, Nirvana-n meg Kispál És A Borzon élt. Persze ezt csak a kulcslyukon át szűrtük le, ahogy láthattuk az egészet akkoriban. Mondjuk a Rave bulikra járást érthetően nem nyomták annyira az arcunkba, az elengedhetetlen ecstasy dobálással, és idióta tánccal.
Ez a két, különben teljesen jó zenekar, nekünk annyira összeforrt egy elítélendő kollektív tudattal / ízléssel, amit a bátyáink is követtek, hogy csalásnak éreztük sokáig, hogy majd a 2000-es években kezdjünk el Kispált és Nirvana-t hallgatni. Mert nem csak csalás lenne, hanem kései beismerése annak, hogy a bátyáink nem is olyan hülyék.
Viszont ahogy a Kispál egyre érdektelenebb lett, a Nirvana egy teljesen jópofa zenekar tudott maradni, köszönhetően Kurt Cobainnek aki még időben pontot tett az i-re. Vicces volt így meghallgatni, és közben mindig bemondani, hogy ezt a részt kitől nyúlták. A bátyám már sosem
fogja nekem elhinni, hogy a Nirvana (ahogy a neve is mutatja), valaminek az összegzése, egy zenei csomópont, és nem valami olyan, amiből elindulnak dolgok. Persze a rock zenét ők vitték be megint a nappalikba, és a nagyon béna grunge mozgalom is nagyban nekik köszönhető. De míg az összes grunge zenekar, amit hallottam, szar, addig a Nirvana, megtudott maradni egy kicsit vastagabb hangzású, zajos, de egyben fogós zenét játszó rockzenekarnak. Kurt Cobain meg nem is volt igazi rocksztár. Amikor végig kellett néznem egy róla szóló dokumentumfilmet, már akkor feltűnt, hogy ez a csávó bénább, mint a rajongói, és a bénaságával nem is tud mit kezdeni. Az interjúi is, amikben mindig felsorolta, hogy kiktől nyúlnak, nekem inkább arra utalnak, hogy kicsit szégyellte is, hogy pont ők futottak ennyire be, és azokat kb. a kutya sem ismeri, akiknek mindent köszönhetnek. Az meg, hogy annó csináltatott egy K rec. tetoválást csak, hogy bevágódjon egy csajnál, tényleg a leganti-rocksztárság csúcsa. Túl emberi, na.
Aztán megtaláltuk, a 2007es év zenei csomópontját, a No Age-et. Már akkor szimpik voltak, amikor a Pitchfork-os guestlist-jükben megemlítették, hogy Black Flag rajongók. Gondoltam valami punkos cuccot játszanak, ami van annyira elvont, hogy a pitchfork foglalkozzon vele. Az elég ijesztő volt elsőre, hogy csak ketten vannak benne, mert azoknak, akik gitár alapú zenét játszanak, illik legalább hárman lenniük (…Meg White van annyira jó nő, hogy rá ne vonatkozzon semmilyen szabály). Előre valami olyat vizionáltam, mint amikor a Pop, Csajok, Satöbbi filmváltozatában két csávó összelopkod mindenféle lemezt, és amikor elkapják őket az eladók le vannak döbbenve, hogy milyen jó és obskurus az ízlésük. Aztán meg amikor hallgatják az ő zenéjük ( Roya Trux – Inside Game eredtileg), teljesen le vannak döbbenve, milyen jó. Sajnos arra már nem emlékeztem – a film kölcsön van adva -, hogy azért mert összefoglalja mind azt amit loptak, meg amit hallgathatnak abból kiindulva amiket loptak, vagy egyszerűen annyira más azoktól, hogy ilyet csak olyan csinálhat aki már sok mindent hallott. Végülis a No Age nem egy Black Flag kópia, de sokkal jobb, mint a Perverz Pigmeusok. Nem is kópiája nagyon semminek, egyszerűen olyan kellemesen nyilvánvaló, hogy valakinek meg kellett csinálnia. Körülbelül olyan, mint a kicsit agyasabb párkapcsolatokról szóló filmek (klisének klisék, mégis szükségünk van rájuk, mert szeretjük őket). Szóval itt van 2 emberke, akik össze tudták gyúrni a My Bloody Valentine-t, Fugazi-t, Ramones-t. És olyan kellemesen folyt le amíg hallgattuk, mint amilyen kevésnek tűnik az idő amit annál a kedves lemezboltos csajnál szoktunk tölteni, lemezeket válogatva, válogatásokat fejben összerakva, borító kedvenc részeit egymásnak mutogatva.
Náluk terhelőbb a Mika Miko akik a Coathangers-hez hasonlóan inkább jobb nők, mint jó zenekar. Azért ari, de hogy hogy a picsába kerültek, mondjuk a MRNR címlapjára? Főleg úgy, hogy látszólag simán megkerülték az underground küszködést és valamiért az egy szinttel magasabban lévő, független dimenzióba tudtak becsúszni. Eddig csak egy kicsit több fantáziát találtam bennük, mint a legjobban kinéző csajokban, az idióta továbbképző kurzusomon, ahol 7 órát kell velük töltenem, és semmi jópofát vagy normálisat nem tudnak mondani. Ezzel még jobban elvéve a kedvem az egésztől. Azt nem tudom, hogy ők összejönnének velem, de szerencsére, ha ilyen kalandokba akarnék kerülni, ahhoz elég lenne felhívni egy stricit és összekaparni 15 ezret. Azért a Mika Miko tuti klassz lehet egy házibulin, de én Magyarországon élek, és errefelé csak szar házibulik vannak.
A szomszéd hülye gyereke meg crust punk lett, és állandóan a leglehetetlenebb időpontokban jön át, hogy adjunk neki power violence lemezeket. Mondjuk a nővére elég jó csaj, néha ő is átjön. Biztos kicsit zavarba ejtő lehet neki, amikor ketten bámuljuk őt a furcsa szagú kanapén, ahogy körbesiklik a nappalinkban, nézegetve a felhalmozott popkultúrális ereklyéinket. Végülis jó üzletet csináltunk a kisgyerekkel, mert Dropdead meg Infest lemezekért cserében, eljár nekünk bevásárolni. Ő mutogatott nekünk California Love-ot meg Never Healed-et. Mondjuk az utóbbit ismertem a Violent Minds splitről. A California Love meg nem jó. Lehet laikus vagyok a blast beatben, de nekem túl öncélú és egybemosható a többivel. A legtöbb power violence számnak meg olyan a struktúrája, mint azoknak, akikre 2 percenként jön rá az újabb idegroham, ha valaki felbassza őket.
ni. Ennek ellenére, kifejezéstelen, de belül búskomor arcomat belenyomom a karomba, amivel kapaszkodom, had tartsa már a fejemet is. Aztán haza jövök. Ledobom a klassz kabátom, megnézem a mosdó tükörében az egész fejem – a hajam, ami mutatja mennyire nem érdekel semmi, az orrom amin furcsa foltok vannak, azt hiszem akkor keletkezhettek amikor valamilyen szórólappal játszottam, és úgy az egész felpuffadt fejem. – visszamegyek a nappaliba, a földön fekvő lemezeink és könyveim közé. Tudom, hogy a dvd-ben egy rajzfilm sorozat utolsó évada, a laptopom cd lejátszójában meg pornó és Sonic Youth van. Most mit mondjak, nem érzem magam a legjobban, sőt elég magányosan. És nehéz elhinni, hogy ez az egész csak úgy véletlenül jutott idáig.Persze a lehető leghülyébb magyarázat, de különben hogy máshogy lehetne mind ennek értelme? A sok „épp tegnap hallgattam én is” meg „nahát ez pont olyan mint az” és a „pont most akartam veled beszélni”. Vagy egyszerűen csak a „ez a szám rólunk szól”. Szóval akkor ki is mondom: szerintem ellenem összeszövetkeztek. Pár nő kitalálta, hogy összegyűlnek, elképzelhetetlenül aranyosak, szellemesek és kúlak lesznek, aztán megismerkedünk majd nem jönnek velem össze. Nem tudom, hogy azok is ezt csinálták e, akik meg össze akarnak, de baromi idegesítők.
Ilyen dolgok történnek Budapesten, a városban ahol egyszerre lehet szerelmesnek lenni, minden nőbe és gyűlölni az egész világot. És akkor most jönnek ehhez a zenei kalandjaim.
Körülbelül folytatódott a dallamos punk-rock hallgatása. De hát most mit tegyek? Ősz van, ez pont passzol hozzá. Annyi változás történt talán, hogy a lakótársam visszaült mellém a fura szagú fotelre. Szétmentek a csajával. Általában az emberek szakítás után elviselhetetlenek lesznek, de ő nem nagyon törődött az egésszel. Elmesélt pár viccesebb sztorit, de inkább csak visszarázódott abba az állapotban, amiben a basszómaratonok előtt volt.
Mind a ketten a 90-es években voltunk nagyon fiatalok, és mind a kettőnknek az az egyik legerősebb emléke, hogy egy ideig mindenki, aki pár évvel idősebb volt nálunk, Nirvana-n meg Kispál És A Borzon élt. Persze ezt csak a kulcslyukon át szűrtük le, ahogy láthattuk az egészet akkoriban. Mondjuk a Rave bulikra járást érthetően nem nyomták annyira az arcunkba, az elengedhetetlen ecstasy dobálással, és idióta tánccal.
Ez a két, különben teljesen jó zenekar, nekünk annyira összeforrt egy elítélendő kollektív tudattal / ízléssel, amit a bátyáink is követtek, hogy csalásnak éreztük sokáig, hogy majd a 2000-es években kezdjünk el Kispált és Nirvana-t hallgatni. Mert nem csak csalás lenne, hanem kései beismerése annak, hogy a bátyáink nem is olyan hülyék.
Viszont ahogy a Kispál egyre érdektelenebb lett, a Nirvana egy teljesen jópofa zenekar tudott maradni, köszönhetően Kurt Cobainnek aki még időben pontot tett az i-re. Vicces volt így meghallgatni, és közben mindig bemondani, hogy ezt a részt kitől nyúlták. A bátyám már sosem
fogja nekem elhinni, hogy a Nirvana (ahogy a neve is mutatja), valaminek az összegzése, egy zenei csomópont, és nem valami olyan, amiből elindulnak dolgok. Persze a rock zenét ők vitték be megint a nappalikba, és a nagyon béna grunge mozgalom is nagyban nekik köszönhető. De míg az összes grunge zenekar, amit hallottam, szar, addig a Nirvana, megtudott maradni egy kicsit vastagabb hangzású, zajos, de egyben fogós zenét játszó rockzenekarnak. Kurt Cobain meg nem is volt igazi rocksztár. Amikor végig kellett néznem egy róla szóló dokumentumfilmet, már akkor feltűnt, hogy ez a csávó bénább, mint a rajongói, és a bénaságával nem is tud mit kezdeni. Az interjúi is, amikben mindig felsorolta, hogy kiktől nyúlnak, nekem inkább arra utalnak, hogy kicsit szégyellte is, hogy pont ők futottak ennyire be, és azokat kb. a kutya sem ismeri, akiknek mindent köszönhetnek. Az meg, hogy annó csináltatott egy K rec. tetoválást csak, hogy bevágódjon egy csajnál, tényleg a leganti-rocksztárság csúcsa. Túl emberi, na.Aztán megtaláltuk, a 2007es év zenei csomópontját, a No Age-et. Már akkor szimpik voltak, amikor a Pitchfork-os guestlist-jükben megemlítették, hogy Black Flag rajongók. Gondoltam valami punkos cuccot játszanak, ami van annyira elvont, hogy a pitchfork foglalkozzon vele. Az elég ijesztő volt elsőre, hogy csak ketten vannak benne, mert azoknak, akik gitár alapú zenét játszanak, illik legalább hárman lenniük (…Meg White van annyira jó nő, hogy rá ne vonatkozzon semmilyen szabály). Előre valami olyat vizionáltam, mint amikor a Pop, Csajok, Satöbbi filmváltozatában két csávó összelopkod mindenféle lemezt, és amikor elkapják őket az eladók le vannak döbbenve, hogy milyen jó és obskurus az ízlésük. Aztán meg amikor hallgatják az ő zenéjük ( Roya Trux – Inside Game eredtileg), teljesen le vannak döbbenve, milyen jó. Sajnos arra már nem emlékeztem – a film kölcsön van adva -, hogy azért mert összefoglalja mind azt amit loptak, meg amit hallgathatnak abból kiindulva amiket loptak, vagy egyszerűen annyira más azoktól, hogy ilyet csak olyan csinálhat aki már sok mindent hallott. Végülis a No Age nem egy Black Flag kópia, de sokkal jobb, mint a Perverz Pigmeusok. Nem is kópiája nagyon semminek, egyszerűen olyan kellemesen nyilvánvaló, hogy valakinek meg kellett csinálnia. Körülbelül olyan, mint a kicsit agyasabb párkapcsolatokról szóló filmek (klisének klisék, mégis szükségünk van rájuk, mert szeretjük őket). Szóval itt van 2 emberke, akik össze tudták gyúrni a My Bloody Valentine-t, Fugazi-t, Ramones-t. És olyan kellemesen folyt le amíg hallgattuk, mint amilyen kevésnek tűnik az idő amit annál a kedves lemezboltos csajnál szoktunk tölteni, lemezeket válogatva, válogatásokat fejben összerakva, borító kedvenc részeit egymásnak mutogatva.
Náluk terhelőbb a Mika Miko akik a Coathangers-hez hasonlóan inkább jobb nők, mint jó zenekar. Azért ari, de hogy hogy a picsába kerültek, mondjuk a MRNR címlapjára? Főleg úgy, hogy látszólag simán megkerülték az underground küszködést és valamiért az egy szinttel magasabban lévő, független dimenzióba tudtak becsúszni. Eddig csak egy kicsit több fantáziát találtam bennük, mint a legjobban kinéző csajokban, az idióta továbbképző kurzusomon, ahol 7 órát kell velük töltenem, és semmi jópofát vagy normálisat nem tudnak mondani. Ezzel még jobban elvéve a kedvem az egésztől. Azt nem tudom, hogy ők összejönnének velem, de szerencsére, ha ilyen kalandokba akarnék kerülni, ahhoz elég lenne felhívni egy stricit és összekaparni 15 ezret. Azért a Mika Miko tuti klassz lehet egy házibulin, de én Magyarországon élek, és errefelé csak szar házibulik vannak.
A szomszéd hülye gyereke meg crust punk lett, és állandóan a leglehetetlenebb időpontokban jön át, hogy adjunk neki power violence lemezeket. Mondjuk a nővére elég jó csaj, néha ő is átjön. Biztos kicsit zavarba ejtő lehet neki, amikor ketten bámuljuk őt a furcsa szagú kanapén, ahogy körbesiklik a nappalinkban, nézegetve a felhalmozott popkultúrális ereklyéinket. Végülis jó üzletet csináltunk a kisgyerekkel, mert Dropdead meg Infest lemezekért cserében, eljár nekünk bevásárolni. Ő mutogatott nekünk California Love-ot meg Never Healed-et. Mondjuk az utóbbit ismertem a Violent Minds splitről. A California Love meg nem jó. Lehet laikus vagyok a blast beatben, de nekem túl öncélú és egybemosható a többivel. A legtöbb power violence számnak meg olyan a struktúrája, mint azoknak, akikre 2 percenként jön rá az újabb idegroham, ha valaki felbassza őket.
30 éve jelent meg a Sex Pistols Never Mind The Bollocks… lemeze, és megint előjöttek a punk halott megállapítások. Hát nem tudom, a fogyasztói társadalom most sokkal erősebb, mint volt a 70-es években, és mindenki mindig arról panaszkodik, hogy milyen nehéz elhelyezkedni az életben. Persze kommunizmus már nincs Magyarországon, de attól még, hogy egy magyar találta fel a punkot az nem jelenti azt, hogy Magyarországhoz kelljen kötődnie. Mellesleg amíg Makótól Jeruzsálemig vannak fiatalok, akik nem tudják mit kezdjenek az életükkel, nem érzik hogy bele illenének a képbe, addig lesz a punk kicsit több, mint gyors, rövid és zajos rockzene.Most nagyon nem is fogok sehova se menni. Inkább újranézem a Californication első évadát. Ami már a főcím 10. másodpercénél megfogott, amikor egy elhajló gitárnyikorogtatás megy, és a volt barátnőt mutatják, serif napszemüvegben, ahogy a szél az arcába fújja a haját. Valahogy annyira a Sonic Youth ugrott erre be, hogy azóta alig tudok róluk is leszakadni. Ez jut nekem. Az embernek, aki ellen vagy össze szövetkeztek a jó csajok, vagy utálja őt isten.
Ui.1: felkerült pár új blog (többnyire magyar) a linkek közé.
Ui.2: a VBS-en újra indult a Soft Focus. Ian Svenonius most Angliában forgatott Mark E. Smiths, Shaun Ryder, Kevin Shields, Bill Childish, Penny Rimbaud, Bobby Gillespie, Terry Hall, Graham Coxon fognak a néha infantilis, de egyébként érdekes kérdésekre válaszolni.
Bonusz válogatás:
update! Kósa Daninak köszönhetően, korlátlanabbul elérhető, nagy köszönet ezért neki!!!
D.I. – Rockandroll Part 2
Descendents – Bike Age
The Heartaches – Deliver My Heart
Ben Weasel and His Iron String Quartet – Blue Is The Ocean
Jedi Five – W.W.S.D.
Toys that kill – Blanket
Henry Rollins - Eric The Pilot
Nirvana – StayAway
No Age – My Life’s Alright Without You
No Age – Everybody’s Down
No Age – Dead Plane
Mika Miko – Take Hold
Mika Miko – Oh, Head Spin!
Brian Poshen – Dork For Thirty Years
Socal circle – USSA
Cloak / dagger – Quit Life
Hot Snakes – Time To Escape ( Government issue)
Violent minds – Come Turn On Me
86 mentality – Out Of Control
Clorox Girls – Boys Girls
Patton Oswalt – 80’s Metal
Rival Schools – New Direction ( Gorilla Biscuits)
The Lemonheads – Pittsburgh
Pavement – Transport Is Arranged
Sonic Youth – No Queen Blues
Thurston Moore – Honest James
David Cross – Airport Porn
Descendents – Bike Age
The Heartaches – Deliver My Heart
Ben Weasel and His Iron String Quartet – Blue Is The Ocean
Jedi Five – W.W.S.D.
Toys that kill – Blanket
Henry Rollins - Eric The Pilot
Nirvana – StayAway
No Age – My Life’s Alright Without You
No Age – Everybody’s Down
No Age – Dead Plane
Mika Miko – Take Hold
Mika Miko – Oh, Head Spin!
Brian Poshen – Dork For Thirty Years
Socal circle – USSA
Cloak / dagger – Quit Life
Hot Snakes – Time To Escape ( Government issue)
Violent minds – Come Turn On Me
86 mentality – Out Of Control
Clorox Girls – Boys Girls
Patton Oswalt – 80’s Metal
Rival Schools – New Direction ( Gorilla Biscuits)
The Lemonheads – Pittsburgh
Pavement – Transport Is Arranged
Sonic Youth – No Queen Blues
Thurston Moore – Honest James
David Cross – Airport Porn
